Huszti József

Huszti Józsefnek hívnak. 2005. június 6-án születtem Székesfehérváron. Sárkeresztúron élek születésem óta. Ez egy kicsi és hátrányos helyzetű falu, körülbelül 2500-an lakják, melynek 80%-a roma nemzetiségű.

A tánccal már egész kiskoromban megismerkedtem, édesanyám révén. A korlátozott lehetőségek miatt a mellettünk lévő kisvárosba, Abára jártam óvodába és iskolába is. Az óvodában kezdtem el néptáncot tanulni, ahol Gőbölös Gábor volt a tánctanárom. Már az első pillanattól kezdve nagyon megtetszett és minden órát nagy lelkesedéssel és mosollyal vártam. Aztán jöttek az iskolás évek. Volt lehetőségem két iskola közül választani. Az egyik egy sima általános iskola volt, a másik pedig egy művészeti általános iskola. Nem volt kérdés, hogy melyiket választom. A művészeti iskolában szintén Gábor bácsi volt a néptánc tanárom. Nagyon élveztem az óráit és egyre jobban érdekelt az egész néptáncmozgalom, a különböző tánctípusok, viseletek és a zene. Zenei lehetőségeket biztosított az iskola, ezért úgy döntöttem, hogy megpróbálkozom a népzenével, elkezdtem hegedülni. Első osztályos korom óta elkísér a mai napig. Ahogy elkezdtem felnőni, jöttek a különböző táborok lehetőségei. Az első emlékeimben megmaradó tábor Győrújbaráton volt. Ez egy néptánc és népzenei gyermektábor. 5 évig jártam minden nyáron ide. Eleinte csak táncolni, majd később hegedülni is. Egyre jobban kezdtem azt érezni, hogy ez az életem és e nélkül már nem lennék teljes. Próbálkoztam különböző versenyekkel, kisebb-nagyobb sikerrel. Ilyen volt például a szekszárdi verbunk verseny ahol sikerült a 3. helyezést elérnem. Eleinte ahogy elkezdtem hegedülni és egyre több mindent tudtam, jobban húzott hozzá a szívem, de később rájöttem, hogy én a tánccal szeretnék foglalkozni, de a már említett korlátozott lehetőségek miatt ennek még várnia kellett.

Elkezdtem egy sima gimnáziumba járni Sárbogárdra. Emiatt a tánc és a hegedű kissé háttérbe szorult. Úgy éreztem, hogy ezen változtatnom kell, mivel nem éreztem magamat egésznek. Eldöntöttem, hogy megpróbálkozom a Magyar Táncművészeti Egyetemmel, ahol a legjobb képzést kaphatom egész Magyarországon. Nagyon féltem eleinte, hiszen nem kaptam olyan képzést, amivel elegendő tudást szereztem volna a felvételihez, de igyekeztem mindent megtenni annak érdekében, hogy sikerüljön. Hatalmas elszántság és makacsság volt bennem, hogy „már pedig én megcsinálom”: A sok energia meghozta gyümölcsét. Amikor megjött az a bizonyos email, kicsattantam az örömtől. Immár két éve az egyetemen tanulok és elmondhatom azt, hogy itt van a második családom. Ez a közeg számomra egyszerűen tökéletes, itt vagyok teljesen önmagam.